Kubai koktélok

Kuba olyan messze a súlya felett teljesít a koktéltörténelemben, hogy az már szinte abszurd. Ez a kis szigetország adta a világnak a Daiquirít, a Mojitót, a Cuba Librét és az El Presidentét — ezek közül bármelyik önmagában elég lenne ahhoz, hogy állandó helyet biztosítson neki az italkánonban. A huszadik század eleji Havanna koktélparadicsom volt, amely a szesztilalom elől menekülő amerikai turistákat vonzotta olyan legendás bárokba, mint az El Floridita és a La Bodeguita del Medio, ahol olyan bartenderek, mint Constantino Ribalaigua Vert, a rumos italokat folyékony költészetté finomították. Kuba trópusi éghajlata tökéletes alapanyagokat adott — bőséges cukornádat, friss lime-ot, vad mentát —, a bartenderei pedig értették, hogy a hőség frissességet kíván, nem nehézséget. A kubai koktélfilozófia ragyogó, tiszta egyszerűség: ropogós fehér rum, éles citrus és éppen annyi édesség, hogy minden összeálljon. Még a politikai elszigeteltség évtizedei sem tudták elhalványítani a hatásukat — ezek az italok útlevél nélkül járták be a világot, és sosem tértek haza, mert már mindenhol ott voltak.